Rózsa Sándor Aranka menti emlékezete

Települési érték

kulturális örökség

2020-05-11

Bemutatás:

Ferenczi Imre 1973 februárjában végzett néprajzi-folklorisztikai gyűjtést Észak-Bánátban, amely során Feketetó, Csóka, Hódegyháza, Keresztúr, Padé, Rábé, Szaján és Egyházaskér szülötteit faggatta. Ez utóbbi faluban három beszélgetőpartnere történetét jegyezte föl, Rózsa Antalét, Rózsa Mihályét és Buró Istvánné Kiss Erzsébetét. Antal a következőket mesélte neki: Az én apám Rúzsa József. Valami rokona löhetött Rúzsa Sándornak. Gyüttek ide (Rózsa Sándorék) Verbicának, éccaka. Gyüttek ide nagyanyámhó. Aszonták, hogy főzzön nekik. Fákon vótak a tyúkok éccakára. Lëszötte, és köllött nékik főzni. Bántani nem bántottak sënki szögény embört. A gazdákat fircangolták (sarcolták). Azoktú ēvötték, ha vót valami szép jószág.

Ehhez hasonló rokoni szálról számol be Rózsa Mihály is a téma kapcsán és különösen érdekes, hogy a híres betyárt mindketten igyekeztek sajátjuknak tekinteni. Nincs ez másként napjainkban sem, valamilyen formában többen is emlékeznek az alföldi betyárra. Ezek közül talán Kószó Ferenc, egyházaskéri lakos idevágó története a legizgalmasabb. Ő ugyanis annak a Vajda Rózának a dédunokájának tartja magát, aki nem más volt, mint Rózsa Sándor bajtársának, Török Samunak a felesége. Emellett pedig a másik bajtársának, Vajda Bandinak a húga. Miután a csendőrök elfogták Rózsa Sándort és bajtársait a két gyermekkel egyedül maradt Vajda Rózát Kószó János vette el feleségül. Ők ketten 1888-ban települtek le egy Egyházaskérhez közeli tanyára és öt gyermeket neveltek fel. Vajda Róza 1918-ban hunyt el. A két Török gyerek, Anna és Pál lett az új tanya örököse, melyet máig Török tanyaként ismernek a környéken.

Mihók István arról mesélt, hogy a környékbeli településeken élő Rózsák és Rúzsák nem csak névrokonai a betyárnak: Cërnabarán vót Rúzsa Sándor nevű is, mög vót Rúzsa Gyura is, azok gondóhatik, hogy rokonságba átak avvā.” Barna Ilona feltételezése szerint a betyár többször is megfordulhatott Egyházaskéren, hiszen útja a településen át vezetett a Debelácsi vásárra, ahol értékesítette az eltulajdonított lovakat és szarvasmarhákat.

A kilenc lyukú híd is a történetek jellegzetes eleme. Vót itt ëgy kilenclukú híd, ahogy mögyünk Mokrinyba. Ott ëccő mög akarták fogni Rúzsa Sándort. Mikó beszorétották a hídra, akkó beugratott a Haranga (Aranka) folyóba. Kijátotta a pandúroknak: Gyertök utánnam! Oszt ēmenekűt Rúzsa Sándor – olvashatjuk Ferenczi Imre gyűjtésében. A hídhoz közeli településeken, Feketetón és Kanizsamonostoron máig ismerik e történetet. Az akkori magyar csendőrség itt, Homokrévön, Mokrinba álomásozott oszt akkó itt próbáták egérfogóba csalni a kilenc lukú hídná, me űneki ēre köllött ēmönni Valkányra. Na most, hogy ű mēre járt, hun járt. Hát ott a hidná a monda szerint beleugratott a Harangába oszt a nádba, sásba ētűnt. Hát most, hogy a cifra szűrit nem hagyta-ē a hídon, nem tudom, de az ëgy tény vót, amit montam – mesélte a kanizsamonostori Barna Károly.

Indoklás:

A szegedi mondavilág legismertebb legnépszerűbb hőse Alsóváros fia, Rózsa, tájszólásban Rúzsa Sándor. Személyéhez mondakör és dalkoszorú kapcsolódik. A népmesék eleven hőse ő, aki a szegényember legkisebb fiának módjára elnyeri a maga különös mondai királyságát. Megbünteti a bűnös gazdagokat, megoltalmazza a rászorulókat – olvashatjuk Bálint Sándor A szegedi nép című kötetében. A fenti példákon látszik, hogy Egyházaskéren és a környező településeken is még mindig népszerű, és igény mutatkozik Rózsa Sándor személyének bemutatására, a hozzá kapcsolódó emlékek lejegyzésére, megosztására.