Gunaras helytörténeti gyűjteménye

Települési érték

kulturális örökség

2019-04-18

Bemutatás:

Pecze István, az alapító, gyűjteménye létrejöttét a paraszti mentalitással hozza összefüggésbe, amelyet elődeitől vett át maga is. Visszaemlékezése szerint szülei generációja a mindennapi használatból kikerült eszközöket a padláson tárolta, hogy egy későbbi igénybevétel során kéznél legyenek. Ifjúkorában viszont tudatosult benne, hogy körülötte egyre többen válnak meg tárolt tárgyaiktól, s a hatvanas-hetvenes évektől fogva már nem csupán a családi tulajdonban lévőket, hanem a környezetében felfedezett kisipari, háztartási, mezőgazdasági eszközöket is gyűjtötte, sok esetben vásárolta.

Gunaras adottságait tekintve, elsősorban mezőgazdaságból élt. A gyűjtemény felöleli nagyjából a 20. század elejétől a második világháborúig terjedő időszak földműveléshez kapcsolható elemeit, külön megjelenítve a kenderfeldolgozás eszközeit. Jelentős számú használati tárgyon keresztül elevenedik meg a háztartás eszközkészlete is, a kenyérsütés kellékei, s az agyagedények különféle csoportja is.

A gyűjtő további büszkesége a megközelítőleg kétszázötven darabos monogramos téglagyűjtemény, az úgynevezett mezei téglák, melyek a házi téglaégetés technikáit szemléltetik a már említett időszakból. A söröspalack-gyűjtemény pedig ugyancsak az 1945 előtti idők sörkereskedelmét és fogyasztását idézi, a sörpalackozó kisüzemek korát, amikor a kisiparosok a hordókban megvásárolt sört maguk palackozták, saját palackjaikba és terjesztették a környező kereskedésekbe és fogadókba.

Indoklás:

A gyűjteményből jól kivehető, hogy Gunaras adottságait tekintve, elsősorban mezőgazdaságból élt. S az anyag a második világháború előtti tanyavilágba viszi a látogatót, amelyből Pecze István és korcsoportjának jelentős része vidékünkön elindult. A földművelés, háztartás, az építkezés és a szórakozás egy-egy tárgycsoporton keresztül elvenedik meg a gyűjteményben, amely az évek során fontos részévé vált a falu életének: helybéli és környékbeli iskolás csoportok látogatják, a helyi tárlatvezetés és tanáraik, tanítóik segítségével a múlt egy-egy helyi darabja egyre inkább ismertté és megélté válik.